Óvodáskorban van, aki szeret rajzolni, van aki nem. Pedig a rajzolás, az írás előszobája.
Minden vonal – akár lapon, akár egyéb felületen hozzák létre,- bármilyen nyomhagyó eszközzel, az előkészíti az írómozgást. Sokan elmondták már, hogy elég ha sokat fűz gyöngyöt, vagy legózik a gyermek. Valóban a gyurmázás, homokvárépítés, szerelés, csavarozás, kirakózás, mind nagymértékben segíti a finom kézmozgások fejlődését és a szem által kontrollált kézmozgásokat, a szem-kéz koordinációt. Mégis, a homokba bottal rajzolás, gombokból kirakott, fonalakból szőnyegen kirajzolt, vagy a vékony „gyurmahurkából” formált vonalas alkotások, a síkban való téri tájékozódást serkentik. A valamihez képest mért arányok észrevétele és megjelenítése, a részletekben egyre gazdagodó, valamit ábrázoló „figuratív” képek az írómozgást és magát az íráshoz szükséges logikai, analizáló-szintetizáló gondolkodást mozdítják elő. Minél többet rajzol krétával, filctollal, ecsettel, ceruzával, annál gyakorlottabbá válik és több lesz a sikerélménye. A grafomotoros fejlesztésről és egyedi módszerekről, bővebben a Grafomotoros készségfejlesztés c. képzésen szerezhet gyakorlatban alkalmazható tudást.
Makra Ildikó Judit
Bp, 2017 09 24
