Az általános iskola első osztályában, -Magyarországon- kerekded, folyamatosan egymáshoz kapcsolt betűkkel tanulnak írni a gyerekek. Ezt nevezzük a magyar sztenderd írásnak.
Kötelezően ezt tanítják, és az alsó tagozaton még nincsenek nagy eltérések. –Legalábbis az órai írásmóddal kapcsolatban. Természetesen iskolai környezeten kívül, már látszanak az eltérések. Pl. üres lapra, /ahol nincsenek korlátozott elvárások: margók, sorok előre-gyártott távolságokkal, stb./ már egyéniesedő írással írnak a gyerekek is. Nagyobb vagy kisebb betűméretekkel, változó sortávolságokkal, jobbra vagy balra dőléssel, szűkebb vagy szélesebb oválú a-o betűkkel, számtalan eltéréssel az „ideálistól”.- Felső tagozat vége felé már megmutatkoznak az iskolai füzetekben is a személyiségfejlődéssel együtt járó írásváltozások.
A nyomtatott írás jellemzője, hogy különálló, egymáshoz nem kapcsolt betűkkel írja a szavakat, a szóközöknél természetszerűleg nagyobb helyet hagyva.
A nyomtatottá váló írásnak több oka van.
- A vonalak kapcsolódásai az emberi kapcsolatok mikéntjére utal a grafológiában. Ez bizonyos fajta én-védelem mutatója is lehet, akit ért sérelem a társaktól közösségtől az nehezebben nyújt kezet és tart a társas léttől. Bizalmatlan, kivár. A távolságtartóbb, különállóbb, tartózkodóbb emberek szívesebben írnak különálló betűkkel.
- A számítógépes ismeretek, -technicizált világunkban- elég korán beépülnek a gyermekek ismeretanyagába. Azok a gyermekek, akik korán érdeklődnek a betűk- számok iránt, de még kialakulatlan a kezük a folyóíráshoz, a hangok betűi megfelelőjének agyi összekapcsolásával hamar olvasnak és ezáltal a számítógép segítségével az írott kommunikáció lehetősége is előbb lesz általuk elérhető. Ebből adódóan már nemcsak a nagybetűk, de a nyomtatott kisbetűk másolásával is kísérleteznek, ha nem áll rendelkezésre számítógép. Az iskolás gyermekeknél is előlép ez a forma, amint az iskolai kontroll szünetel. /Tesónak kiírt üzenetre a hűtőn, vagy rajzának szöveges kommentjeként./
- Természetes módon, aki szereti a könyveket vagy szeret olvasni, ennek megnyilvánulásaként, az is írhat nyomtatott írással. Hiszen gyermekként sokféle önkifejezéssel megpróbálkozunk.
- A családi háttér mindenképpen jelentős, hiszen az angol anyanyelvű szülő irásmintája is hathat az író gyermekre. Mindenki azzal azonosul, akit szeret vagy ideálnak tart, tehát a személyes követendő minta beépül a személyiségbe ill. az azt kifejező írásképbe is.
- A kötetlen íráskép rejtőzködő embert is takarhat, aki nem szívesen mutatja meg természetes énjét, mert tart a külső véleménytől, bizonytalan magában. Esetleg ismerve magát és elképzeléseit, nem akarja kijátszani kártyáit, nem szeretné hogy rájöjjenek ki is ő valójában.
- A matematikai-logikai érdeklődés megjelenése az írásban szintén a nyomtatott írást vonja maga után. A műszaki érdeklődésű, a reál beállítottságú, analitikus gondolkodású egyén többnyire nyomtatottan ír, még akkor is, ha nem tanult külön műszaki írást.
- Megjelenhet az írásban nyomtatott betű, ha az illető szívesen gyűjt tárgyakat, azokat hobbiként rendszerezi, aprólékos dolgokkal foglalja el magát.
Mint láthatjuk a nyomtatott írásnak több eredője lehet. A valódi okot több írott jel mutatja meg a szakembernek, hiszen egy jel nem tartalmazza az egész embert.
Esetenként, ha úgy tűnik, hogy így jobban tudja magát kifejezni a gyermek, meg kéne engedni, hogy ezt használja. Ez a kötetlen írásmód az írást nem lassítja, hiszen az írás gyorsasága összefügg a gondolkodás gyorsaságával. Amennyiben az illető pszichés tempója amúgy is lassabb, akkor folyóírással is megfontoltabban halad a papíron az eszközzel. A megfelelő írástípus használata, lehet hogy jobb eredményeket mutatna tartalmi szinten is.
Gyermekek írásváltozása esetén érdemes végiggondolni a fentieket, hogy melyik illik rá ismereteink szerint. Esetleg, ha problémák vannak a háttérben érdemes szakemberhez fordulni, és megvizsgáltatni az írást grafológussal.
Az érdeklődőket szeretettel várom személyes megbeszélésre: Sz Makra Ildikó Judit grafopedgógus, grafológus szakoktató szaktanácsadó. Tel:. 06/ 70 / 529 89 12
Bp. 2010. 07. 20.
